Luis Urzua leadership stratégiája

Ki is Luis Urzua? A híres 33 föld alatt rekedt chilei bányász 54 éves vezetője, aki korábbi futball edzői tapasztalata és kiváló ösztönei alapján példaértékűen vezette és szervezte csapata életét 70 napon át. Gyors helyzetfelismerését bizonyítja, hogy amint megtudták, hogy bennragadtak a 33 emberrel, azonnal elkezdte porciózni a meglévő ételmennyiséget. 2 kanál tonhalat és egy pohár tejet kapott mindenki 48 óránként. Ez biztosította a túlélést, és azt, hogy ebben a kérdésben nem alakultak ki konfliktusok. Berendezte a földalatti részt munkaterületre, alvó helyiségre, stb. Az irodája egy Nissan kisteherautó volt. A föld alatt rekedt teherautók fényszóróival szimulálták a napfényt, így megtartották időérzéküket.
Organikus módon alakult köré egy “leadership team”. Egy másik 62 éves bányász lett a spirituális vezető, és alakított ki egy földalatti kápolnát. Egy másik bányász lett a csapat orvosi felügyelője, egy 15 évvel azelőtt végzett egy 6 hónapos ápolói kurzust.

Luis Urzua a feljövetel után a chilei elnökkel

Mi volt Urzua leadership stratégiája? Alapvetően a teljesítmény és az emberség kitűnő keveréke. Részletesen:
1. 12 órás műszakokra osztotta őket, és asszertív módon, elég keményen nyomta őket, hogy megmaradjon a fegyelem, de mégse legyenek túlterhelve.
2. Extrém kitartást mutatott, amely szintén a nagy vezetők erénye, akik az életet egy kezelik, mint egy maratont, nem mint egy sprintet.
3. Kis győzelmekre fókuszált, egyikre a másik után, (a nagy diadalmas végcél helyett), ami a krízis helyzetek kezelésének fontos alapelve
4. Elkerülte a hatalmi mámort és vakságot, tökéletesen tudatában volt, hogy minden tette, hogyan hat az embereire, és azok túlélési képességeire.
5. Mindent megtett, hogy megvédje az embereit a külső behatások ellen, pl. amikor a kinti szakértőkkel folytatott orvosi konzultációt tudatosan fogta rövidre, mondván, „sok dolgunk van idelent”.
6. Saját elmondása szerint, a legfontosabb, ami megmentette őket a többségi döntéshozatal volt, 16 plusz egy szavazat. „Csak az igazat kell mondani, és hinni a demokráciában” – állítja Urzua.
És, mi történt lent igazán, az első 17 nap reménytelenségében, amikor még kapcsolatuk sem volt a külvilággal, vagy amikor elkezdték őket kihozni, és már 48 órája nem ettek? A bányászok abban a pillanatban, amikor felismerték, hogy meg lesznek mentve, írásbeli szerződést kötöttek, hogy „ami a bányában történt, az a bányában is marad”. És, én azt hiszem, ez így szép.
Mindannyian vezetők vagyunk, életünk számos területén, és oldunk meg krízishelyzeteket. Urzua ezentúl valószínűleg a konferenciák és workshopok kedvelt meghívottja lesz, talán egyszer hazánkba is eljut, addig tanuljunk tőle a távolból.