Irracionális hiedelmek – Miként frusztráljuk önmagunkat?

Legnagyobb ellenségünk – gyakran – éppen önmagunk vagyunk. Egyik „legzseniálisabb módszerünk” erre az ún. irracionális hiedelmek, amelyek leírása egy méltatlanul kevéssé ismert és idézett pszichológus szerző, Albert Ellis nevéhez fűződik. Ez a rendkívüli figura 92 éves korában 2007-ben távozott közülünk.
Már 19 éves korában is egy vérbeli viselkedésterapeuta gondolkodásmódjának jeleit mutatta: kényszerítette magát, hogy egy hónap leforgása alatt száz nővel kezdeményezzen beszélgetést a bronxi Botanikus Kertben. Egyetlen randevút sem kapott, azonban Ellis beszámolt arról, hogy semlegessé vált a visszautasítástól való félelemmel szemben.

Ellis az irracionális hiedelmek 4 csoportját különbözteti meg:

1. Dogmatikus követelések:
- Mindenkinek szeretni és értékelni kell minket a környezetünkben.
- Bizonyos feladatokat meg kell tudnunk oldanunk, a fontos helyzetekben helyt kell állnunk.
- Az embereknek rendesen és tisztelettudóan kell velünk bánni, mert ha nem, akkor megvetendőek.

2. Szörnyülködés (catastrophising):
- Rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be.
- Van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg.

3. Alacsony frusztráció tűrés (LFT – Low Frustration Tolerance):
- Bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük.

4. Kategorizálás, hasonlítgatás:
- Ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk.

És miként is működnek ellenünk ezek a hiedelmek? Ennek magyarázatára alkotta meg Ellis az egyszerű ABC modellt.
A: aktiváló esemény (activating event)
B: irracionális hiedelem (belief)
C: negatív érzelmi következmény (consequence)
Példa: Épp most jövünk ki egy sikertelen prezentációról, ahol a hallgatóság nem fogadta el javaslatunkat (A). Szörnyűen lehangoltak és feldúltak vagyunk (C). Miért? Úgy gondoltuk, hogy ennek a prezinek sikerülnie kell, és nem viselnénk el, ha mégsem (B).

A kulcs, amelyet Energiamenedzsment programjainkon sokszor hangsúlyozunk és gyakorolunk a vezetőkkel vagy éppen értékesítőkkel: saját magunk, pontosabban saját hiedelmeink (és nem mások, külső események, stb.) okozzák érzelmeinket.
És mi lehet a kiút? Ez a D: dispute, az irracionális hiedelem vitatása és racionálissá alakítása, amely így nem okoz extrém erős érzéseket, hanem csupán enyhébbeket. Pl. „Ennek a prezinek jól kell sikerülnie” helyett „(Nagyon) szeretném, ha ez a prezi jól sikerülne.” Ha nem sikerül, az első esetében a kiváltott érzelem a fenti lehangoltság, feldúltság, a második esetben csupán kellemetlen érzés, csalódás. Látszólag nincs is különbség, valójában igen. 2 fontos ok miatt érdemes átalakítanunk magunkban az irracionális hiedelmeket racionálissá:
1. Ha folyamatosan extrém erős érzéseket élünk át, feleslegesen terheljük magunkat érzelmileg.
2. A fent leírt irracionális hiedelmekre nincs is objektív bizonyíték. Mindre igaz, hogy csak mi magunk állítjuk őket, általában szüleink vagy korai nevelőink hasonló mondatainak hatására.
Szóval, ha sikerül elcsípnünk egy makacs irracionális hiedelmet, a következőkkel szerelhetjük le: „Ki mondja?” avagy „És akkor mi van?” Próbáljátok ki, működik.

Karrierünk váltópontjai – A lehetőségek útvesztőjében

Ki ne lenne kíváncsi egy bezárt ajtó láttán arra, hogy mi rejtőzik mögötte? Ráadásul minél tovább kell várni a kinyitás lehetőségére, annál nagyobb meglepetést okozhat az elénk táruló látvány. Ezzel a bevezetővel ajánlom Bánhidi Brigitta business coach vendégbejegyzését a Krauthammer blogon.

Szabó Magda Az ajtó című művében betekint az ajtó mögé, és éles képet fest az emberi helyzetekről és kapcsolatokról, miközben hagy azért teret az olvasói fantáziának is az ismeretlen tartalommal való megtöltésére. A regényben Emerenc, az írónő házvezetőnője, mint egy hozzáértő, gyakorlott coach, átlátja, de nem irányítja a főhős életét, aki így fejezi ezt ki: „mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam.”
Coaching tapasztalatom szerint, munkájuk során is jó néhányan éreznek úgy, hogy a szálak összezilálódnak, különösen, ha vezetői pozícióban ülnek vagy egy vállalat kiemelt tehetségként tekint rájuk. A hétköznapok hajtásában a hosszú távú célok elhomályosulnak, csak a soron következő időszak feladatai látszanak, és a megvalósításuk felemészt minden energiát. Ajtók sokasága sorakozik előttük, melyek nyitott voltát képesek annyira természetesnek venni, hogy azt se tudják, mihez kezdjenek, ha egy előttük álló ajtót egyik kulcsuk sem nyit. Betegség, családi problémák vagy elbocsátás, szerencsésebb esetben előléptetés, gyermekáldás, illetve állásajánlat – elsőre ijesztőnek tűnhetnek, de akár jól is jöhetnek az ilyen külső jelek, hiszen megálljt parancsolnak és átgondolásra késztetnek.
Egy ügyfelem kétségbeesve hívott fel a napon, mikor felettese közölte vele, hogy a vállalat nem számít már rá a továbbiakban. Korábban a felső vezetés kegyeltje volt, több tucatnyi ember munkájáért felelt, sikeres projektek fűződtek a nevéhez. Egy ideje érezte ugyan már, hogy felborult a harmónia, de azt nem gondolta, hogy ennyire. A helyzet elemzése, majd a gyász fázisainak meg- és felismerése után karrier-coaching folyamatba kezdtünk, hogy figyelmét a jövőben rejlő lehetőségekre fókuszálhassa.
Egy ilyen folyamat során az ügyfél a coach segítségével megfogalmazza életcélját, megkeresi azokat a tevékenységeket, melyek végzése örömmel tölti el és szolgálják hosszú távú céljait (akár magánéleti, akár üzleti vonalon). Közösen számba veszik az egyén erősségeit, korábbi tapasztalatait és az abból tanultakat, feltérképezik azokat az erőforrásokat, melyekre a coachee bármikor támaszkodhat. Az ügyfél reális képet fest korlátairól, a megváltoztathatatlan keretekről, működése „normális” módjáról. Végül az ideálisnak képzelt munkát és környezetet is leírja. Ezután kerülhet sor a középtávú célok megfogalmazására és az elérésükhöz vezető út akciótervének kidolgozására.
A fenti esetben a 2 kitűzött cél a megadott határidőre teljesült: ügyfelem 6 hónap alatt új állást szerzett és a munka-magánélet egyensúlyának javítása érdekében hobbiját tekintve is végrehajtott egy minőségi ugrást. Nagy szerepe volt ebben annak, hogy már a coaching folyamat elején felismerte a helyzetben rejlő lehetőséget és teljes erőbedobással dolgozott céljai megfogalmazásán és a kidolgozott akciótervek végrehajtásán.
Amikor tehát eljön a pont, hogy úgy érezzük, már nem mi irányítjuk karrierünket, szánjunk időt a folyamatok megértésére és saját belső vágyaink meghallgatására. Az életút egy tudatos, ambiciózus ember számára olyasmi, amivel foglalkozni kell, amit meg lehet és célszerű is megtervezni. Ilyen helyzetben is bátran bízzuk magunkat coachra, hogy – Szabó Magda szavaival élve – újra átláthassunk életünk zilált szálai között.

Bánhidi Brigitta
business és life coach
www.banhidibrigitta.hu
coaching@banhidibrigitta.hu