Életünk jó részét játszmákkal töltjük. Ez így van a vezetői munkában is. Miként ismerhetjük fel és állíthatjuk le ezeket a játszmákat? A tranzakcióanalízis (TA) egy olyan eszközt ad a kezünkbe, amelynek fogalmait egy általános iskolás is megérti, legalábbis ez volt a szándéka Eric Berne-nek a módszer megalkotójának.
Tapasztalatom szerint, a játszmák felismeréséhez az egyik első lépés az énállapotok megismerése. Életünk minden pillanatában valamely énállapotban vagyunk és kommunikálunk, pl. szabályokat állítunk fel mások számára, önfeledten élvezzük a játékot gyermekünkkel, avagy tárgyalunk üzleti partnereinkkel. A TA nyelvén Szülői, Gyermeki vagy Felnőtt énállapotban vagyunk. A Szülői és Gyermeki énállapotot tovább árnyalja a módszer, és így énünk összesen hat állapotát különböztethetjük meg.
1. Irányító/kritikus Szülői énállapot: „Így ebben a cégben nem viselkedünk a kollégáinkkal” – irányításra, bírálatra használjuk, utasításokat, szabályokat fogalmazunk meg és érvényesítünk egy helyzetben.
2. Gondoskodó Szülői énállapot: „Hallom egy nehéz előadást kell tartanod a jövő héten, ha gondolod szívesen segítenék benne?” – akkor alkalmazzuk, amikor másokról gondoskodunk, támogatunk, avagy dicsérjük a másik teljesítményét. Átcsaphat túlgondoskodásba, ahol a másik reális szükségleteit nem figyelembe véve, átvesszük tőle a felelősséget.
3. Felnőtt énállapot: „A mai meeting 16 óra helyett 16.30-kor kezdődik.” – ezt az énállapotot tájékoztatásra, kérdések megfogalmazására, vélemények egyeztetésére, tárgyalásra használjuk.
4. Alávetett Gyermeki énállapot: „Nagyon sajnálom, hogy nem küldtem el az emailt a pénzügynek.”- itt a társadalmi, családi vagy céges elvárásoknak való megfelelés dominál, ami egyfelől az együttélésünk alapja, túlzott formájában azonban az egyik fél alárendelődéshez vezet.
5. Lázadó Gyermeki énállapot: „Nem érdekel ez az új értelmetlen céges előírás,” (negatív forma), ahol ahelyett, hogy követjük a szabályokat, fellázadunk ellenük, vagy „Csak azért is képes vagyok rá, hogy megtartsam azt a prezentációt” (pozitív forma), ahol például arra buzdítjuk önmagunkat, hogy átlépjük saját képességbeli határainkat.
6. Szabad Gyermeki énállapot: „Szeretném, ha megbeszélnénk azt a tegnapi helyzetet, mert nem éreztem komfortosan magam benne.” – ebben az állapotban szabadon kifejezzük érzéseinket, igényeinket független, természetes módon.
2. Gondoskodó Szülői énállapot: „Hallom egy nehéz előadást kell tartanod a jövő héten, ha gondolod szívesen segítenék benne?” – akkor alkalmazzuk, amikor másokról gondoskodunk, támogatunk, avagy dicsérjük a másik teljesítményét. Átcsaphat túlgondoskodásba, ahol a másik reális szükségleteit nem figyelembe véve, átvesszük tőle a felelősséget.
3. Felnőtt énállapot: „A mai meeting 16 óra helyett 16.30-kor kezdődik.” – ezt az énállapotot tájékoztatásra, kérdések megfogalmazására, vélemények egyeztetésére, tárgyalásra használjuk.
4. Alávetett Gyermeki énállapot: „Nagyon sajnálom, hogy nem küldtem el az emailt a pénzügynek.”- itt a társadalmi, családi vagy céges elvárásoknak való megfelelés dominál, ami egyfelől az együttélésünk alapja, túlzott formájában azonban az egyik fél alárendelődéshez vezet.
5. Lázadó Gyermeki énállapot: „Nem érdekel ez az új értelmetlen céges előírás,” (negatív forma), ahol ahelyett, hogy követjük a szabályokat, fellázadunk ellenük, vagy „Csak azért is képes vagyok rá, hogy megtartsam azt a prezentációt” (pozitív forma), ahol például arra buzdítjuk önmagunkat, hogy átlépjük saját képességbeli határainkat.
6. Szabad Gyermeki énállapot: „Szeretném, ha megbeszélnénk azt a tegnapi helyzetet, mert nem éreztem komfortosan magam benne.” – ebben az állapotban szabadon kifejezzük érzéseinket, igényeinket független, természetes módon.
Érdemes átgondolni, megfigyelni és visszajelzést kérni másoktól arról, hogy szerintük milyen énállapotban szoktunk lenni bizonyos - főleg kritikus - helyzetekben. Ezután továbbléphetünk arra, hogy a bennünk és másokban aktív énállapotok párbeszédeit is kezdjük átlátni.
Itt egy párbeszéd, amit néhány héttel ezelőtt egy ügyfél irodájában hallottam, ami természetesen bármely más cégben is megtörténhet:
Munkatárs: „Bocs, sajnálom, hogy kihagytam két oszlopot az excelből.” (Alávetett Gyermeki)
Vezető: „Jobban kellett volna figyelned, így most megint rossz számokat küldtünk a gyártásnak.” (Kritikus Szülői)
Itt egy párbeszéd, amit néhány héttel ezelőtt egy ügyfél irodájában hallottam, ami természetesen bármely más cégben is megtörténhet:
Munkatárs: „Bocs, sajnálom, hogy kihagytam két oszlopot az excelből.” (Alávetett Gyermeki)
Vezető: „Jobban kellett volna figyelned, így most megint rossz számokat küldtünk a gyártásnak.” (Kritikus Szülői)
Ez a példa is mutatja, hogy egy bizonyos fajta mondat gyakran „meghív” egy bizonyos fajta mondatot a másik félben. Ez a párbeszéd még nem tekinthető játszmának, de igen jó alap lehet arra, hogyha ebben a stílusban folytatódna.
Alapvetően van két énállapot, amely nem szokott játszmázni a hat közül, ezek a Felnőtt és a Szabad Gyermeki. Ennek megfelelően, azt tapasztalom, hogy azok a vezetők, akik hatékony tréningben vagy coachingban részesülnek, elsőként abban lépnek előre, hogy ennek a két énállapotnak a százalékos aránya növekszik kommunikációjukban a többi „rovására”, ami ebben az esetben egy pozitív fejlemény. Ez pedig igen jelentősen javítja azt az érzelmi és motivációs légkört, ami a csapattagok munkahelyi teljesítményét és élményét nagyban befolyásolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése