Alapvetően kétféle megközdési formát különböztethetünk meg:
1. problémaközpontú megküzdés: ekkor a helyzetre, a problémára összpontosítunk, hogy megkíséreljük azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudjuk kerülni, pl. megoldás keresés vagy másoktól való tanácskérés.
2. érzelemközpontú megküzdés: ekkor azzal foglalkozunk, hogy enyhítsük a stresszhelyzet okozta érzelmi reakciókat, megakadályozzuk a negatív érzelmek elhatalmasodását. Akkor is ilyet használunk, ha a helyzetet nem tudjuk megváltoztatni, pl. relaxációs technikák.
A kutatások azt találták, hogy akik problémaközpontú megküzdést használtak stresszhelyzetekben, mind a stresszhatás alatt, mind a stresszhatás után kevésbé voltak depressziósak.
Hatásában a vezérigazgató valami hasonlót ért el eddig is, 2005-ös érkezése óta a cég 700.000 új értékesítési megbízottat tudott magához vonzani.
Brannstrom egyébként egy igazi példakép, nemcsak cégén belül, hanem egész Svédország egyik leginkább tisztelt vezérigazgatója. Brannstromot apja a következő életfilozófiával bocsátotta útjára: "Nem fogsz elveszni, a föld kerek, fenn maradsz, nincs semmitől se félned.” Szerencsés az, aki szüleitől ilyen belső mondatokat kap, szép példája ez a pozitív belső beszédnek, ami maga is egy érzelemközpontú megküzdési stratégia.
Brannstrom az egyetem után lehúzott 3 hónapot gyakornokként a Procter & Gamble-nél Svédországban, majd Oroszország felé vette útját a következő szavakkal: "3 hónap után rájöttem, hogy hihetetlenül unatkozom. Svédország egy túlságosan felnőtt ország, ahol semmi sem történik. Oroszországban minden épp robbant, ott volt a lehetőség a kalandra és a pénzcsinálásra. Oda kellett mennem.” Ha nincs elég (serkentő) stressz, érdemes azt keresni, hogy milyen környezetben növekedhetünk tovább.
És mivel tölti fel önmagát? Egyik kedvenc módszere a taxiban éneklés. Először is megkéri a taxist, hogy ne is törődjön vele, rágyújt 1-2 dalra, és máris áramlik az energia. Érdemes kipróbálni, ha neki működik, nekünk miért ne. Miként segíti hozzá a C.O.P.E. attitűddel és kisugárzással rendelkező vezető a környezetét a stresszel való megküzdéshez?
Magyar telekommunikációs cég vezetői képzését tartottam, és a válság hatásairól beszélve egy 55 év körüli vezető idézte egy munkatársa korábbi, neki szóló mondatát: „Lacikám, amíg Te vagy, addig mi is vagyunk.” Másik résztvevő vitorlás élményét hozta például: egy profi vitorlással utazott, aki a viharban teljes nyugodtságával és természetes tekintélyével irányította a kezdő vitorlás csapatot, akikre öntudatlanul is átragadt a nyugalom.
James Stockdale altengernagy is mindvégig tudta, hogy a vietnami börtönben hét évig a pokolban volt, de ahelyett, hogy a fejét a homokba dugja, mindent megtett, hogy környezete hangulatát és túlélési esélyeit emelje. Többek között, egy kopogó kódot alkotott, amellyel a rabok kommunikálni tudtak, egy mérő rendszert készített, hogy a kínzásokat jobban kezeljék, és rejtjelezve információkat küldött feleségének helyzetükről.
A pozitív energiájú vezető az altengernagyról elnevezett "Stockdale paradoxont" képviseli: egyszerre képes egy helyzet brutális tényeit elfogadni, ugyanakkor rendíthetetlenül hinni abban, hogy a végén túléli azt. A C.O.P.E. jellegű vezető energizálja környezetét, erős pozitív hittel rendelkezik, és képes a kibírhatatlannak tűnő szituációkat is tanulási helyzetté alakítani a maga és munkatársai számára.
Mi mivel energizáljuk munkatársainkat nap, mint nap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése