Nehéz időkben a hála az egyik legerősebben feltöltő érzés, amit önmagunkban kultiválhatunk – írja Robert Emmons Thanks című 2007-es könyvében. Legutoljára egy múlt heti workshopon éreztem erős hálát a magasabb, segítő erők felé.
Ügyfelünknél éppen a “Passionate employee” (szenvedélyes munkatárs) projektünk egyik workshopját készítettük elő a HR-es kolléganővel. Megkérdezte: Gábor nem zavar, ha a falon még fent vannak a menedzsment előző heti lean workshopjának anyagai ? Azt gondolom tudunk majd vele élni – válaszoltam. Adtam neki tehát egy sárga lámpát.
Amikor beléptem a terembe és végignéztem a falon jöttem csak rá, hogy kincsesbányára leltem. Hálás voltam a sorsnak, hogy nem volt még senki, aki levette volna a post-it-ek amúgy elég kaotikus halmazát a falról.
Az én workshopom team leadereknek szólt, akik egyáltalán nem voltak meggyőződve, hogy a menedzsment mostanában feléjük és dolgozóik felé pozitív szándékkal hozza intézkedéseit. Mit láttunk a falon? A lean workshop folyamatábráját, amelynek bal oldalán a növekedés mint fő cél állt. Ebből három nyíl ágazott el, az ügyfélelégedettség, a produktivitás, stb. felé. Azonban egy szó e három elé került: employee (dolgozó). A HR-es kolléganő, egyébként az egész program motorja, más szóval angyala, elmondta, hogy ez a szó az egy napos workshopon délután 4 óráig a legvégén csücsült, és ekkor pattant ki az ügyvezető fejéből, hogy mi lenne, ha ezt legelőre tennénk, mint a növekedés első számú tényezőjét. Ezt a labdát nekem már csak gyönyörűen le kellett ütni az aznapi workshop során, ami nagyban segítette később, hogy a résztvevő team leaderek kezdték visszanyerni hitüket a menedzsment tevékenységében.
Végezz Te is rendszeresen a hálagyakorlatot: Mi az a 3 dolog, amiért az utóbbi egy héten, hónapban hálát éreztél?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése